Toplec-dűlő – Olaszliszka

A terület kitettsége: D-DK
Tengerszint feletti magasság: 180-200 méter

Az ültetvény mérete: 0,4 hektár
Az ültetvény kora: kb. 100 év

Fajta: közel 100% furmint
Térállás: 1,8 m × 0,6 m
Tőkeszám: kb. 1300 tő

Talaj: szalagos fluidális riolit, diatómit

A terület egy 0,6 m × 0,6 m-es térállású  – közel száz éves ültetvényből –, karós művelésről lett kordonosra átalakítva. 2014-ben kb. ötszáz tőkét pótoltunk vissza a szőlőben.
Érdekessége, hogy 2010-ben a terület tetején megnyílt a föld, és egy járat keletkezett. A dűlő neve a toplic szóból jöhet, ami meleg vizes fürdőt, hévizet jelent.


A terület történelmi vonatkozásait Nagy Kornél történész kutatta fel, és bocsátotta rendelkezésünkre, amiért nagyon hálásak vagyunk.

Határi - Toplec (Erdőbénye-Olaszliszka)

Eredete vélhetően középkori gyökerekkel bír, noha erről konkrét adat még nem került elő az írásos forrásanyagból. A Határi elnevezésének eredete arra utal, hogy a nevezett szőlőterület két település Erdőbénye és Olaszliszka határában feküdt. Ezért főleg a 17. században nevezték Két-Határ szőlőnek is a dokumentumok. A középkori eredet ellenére a Határ szőlő első ismert említése a 16. század utolsó harmadában, az 1570. évben történt Hatharzelew néven. Ekkor a királyi tulajdonban álló sárospataki váruradalom szőlőjeként említették meg, melyet Tolcsva mezővárosa művelt az uradalom számára földesúri szolgáltatás gyanánt. Ebben az időszakban főleg tolcsvai mezőváros polgároknak voltak ott szőlői még. 1571-ben a sárospataki uradalom a ruszkai Dobó főnemesi család kezébe került. E família a Határin fekvő szőlőket felosztotta. A 1576-ban a Dobó család a sárospataki uradalomhoz tartozó Határi szőlőit eladta Lőcse szabad királyi városnak, amely éppen a korábban elkobzott tarcali és tállyai szőlőbirtokait próbálta pótolni Erdőbénye és Olaszliszka határában.   

Lőcse szabad királyi városa egészen a 17. század közepéig háborítatlanul birtokolta területeit a Határin, amikor I. Rákóczi György (1593−1648) erdélyi fejedelem erővel elkobozta tőlük, és újfent a sárospataki uradalomhoz csatolta, mint uradalmi szőlőt. Ezt erősítették meg az1644-ben és 1648-ban a Rákóczi család javairól szóló jelentések és összeírások is.

A Wesselényi összeesküvés bukását (1670) követő birtok elkobzások nem érintették a Rákóczi család Határiban díszlő szőlőhegyeit. 1699-ben Rákóczi Julianna (1672−1717) és II. Rákóczi Ferenc (1676−1735) fejedelem egymás közt felosztották a család javait. A sárospataki uradalom szőlőbirtokaival Rákóczi Ferenc tulajdonát képezte. Viszont 1711-ben, a Rákóczi szabadságharc után, mint a rebellis fejedelem egykori birtokát a bécsi udvar elkobozta, és az osztrák Trautsohn hercegi családnak adományozta. A 18−19. század folyamán a Trautsohnokat, a Breczenheim és Windsichgrätz főúri családok birtokolták. A Határin ugyanakkor voltak kisebb szőlőparcellák, melyek erdőbényei, olaszliszkai, vagy tolcsvai lakosok műveltek. De Határi legfőképpen a II. világháború végéig arisztokrata családok kezében volt.


Toplec (Erdőbénye – Olaszliszka)

Kevésbé ismert szőlőterülete a borvidéknek. Eredetileg a Határi szőlőhegy kelet, Olaszliszka mezőváros felé eső részét jelölte. Elnevezése szláv eredetű, amely szőlőhegy oldalában fakadó hévforrás után kapta a nevét, tudniillik az ószláv tepla’ szó hévízi forrást jelent. A kicsinyítővel ellátott toplec alak forrásocskát jelent, és ez benne van archaikus rutén és szlovák nyelvjárásokban is. Első említése 1644-ben történt a nem éppen helyesen leírt latin vinea Tepsles formában, mint majorsági szőlő és Rákócziak tulajdonában álló tokaji uradalomhoz tartozott. A Rákócziak akkor pénzen műveltették Olaszliszka mezővárossal. 1699-től kezdve II. Rákóczi Ferenc tulajdona. 1711 után II. Rákóczi Ferenc birtokait elkobozták, így a Toplecet is, amelyet részben a szepesi prépostságnak (1776-tól püspökség) adományoztak. Azonban tekintélyes része az udvari kamara tulajdonában állt ekkor, majd 1717-ben a Trautson, a Szirmay, és a Waldbott családoknak adományoztak, akiknek örökösei a 20. század közepéig birtokolták a szőlőket a Toplecen.