Rány-dűlő – Olaszliszka

A terület kitettsége: Ny-DNy
Tengerszint feletti magasság: 155-170 méter

Az ültetvény mérete: 0,35 hektár
Az ültetvény kora: kb. 40 év

Fajta:  85% furmint – 15% hárslevelű
Térállás: 3,2 m × 0,6 m
Tőkeszám: kb. 800 tő

Talaj: riolit

A területet 2016-ban vettük birtokunkba.

A terület történelmi vonatkozásait Nagy Kornél történész kutatta fel, és bocsátotta rendelkezésünkre, amiért nagyon hálásak vagyunk.

Rány (Vámosújfalu-Olaszliszka)

A vámosújfalui Rány a tokaj-hegyaljai borvidék egyik legrégibb szőlőhegyei közé tartozik. Már az Árpád-korban is biztosan voltak ott szőlők. 1248-ban készült a sárospataki váruradalom kapcsán határbejárás alkalmával említették meg először az írásos dokumentumok. Azonban akkor még más néven. A források az idő tájt Sénnyőhalma (Sennewhalma) néven ismerték. A nevezett Sényő minden valószínűség szerint a mai Vámosújfalu, akkori nevén Tolcsvatő (Tolchwatu, Wyfolu) település egyik nemesi birtokosa volt, és minden valószínűség szerint a későbbi Sennyey arisztokrata családdal állt rokonságban. Mindazonáltal az utóbbi idők történeti vizsgálatai bebizonyították, hogy a mai Rány és Sénnyőhalma egy és ugyanazon területet jelezte, ahol szőlők, legelők és kaszálók voltak. Ma ismert elnevezését a történeti Aba és Tolcsvai nemzetségekkel is rokonságban álló, Rány nemzetség után kapta, akik birtokosai voltak a késő Árpád-korban a környéknek.

A 14. században a források hiánya miatt a Rányról hallgatnak. Erősen gyanítható, hogy ekkor a királyi udvar, illetve a Garay, a Laczffy és a Tolcsvai család birtokában állt a szőlőterület. Ugyanakkor a 15. század közepétől kezdve egyre több adatról van tudomásunk. Akkor a Hunyadi család birtokában állt a szőlőterület, amelynek egy része már uradalmi szőlőterület volt, és Vámosújfaluval a tokaji váruradalom részét képezte. 1459-ben I. (Hunyadi) Mátyás (1458−1490) elzálogosította a Szapolyai családnak ezt az uradalmat

1475-ben a szepesi (turóci) Szent Márton premontrei prépostság és konvent, valamint a lechnicei (ma Szlovákia) Szent Antal karthauzi kolostor birtokolt ott jelentős szőlőket. A forrásokban ez idő tájt Rhani/Rhan formában írták le a szőlőhegyet. Feltételezhető, hogy a prépostság már ekkor hosszú ideje, vélhetően a 13. század utolsó évtizedei óta, birtokolta szőlőket a Rányon. Sőt ugyanebben évből, azaz 1475-ből arról is van tudomásunk, hogy a Bényei, a Buttkay, a Pálóczi, a Szapolyai, a Toronyi és az Upori családok, illetve a tolcsvai és az olaszliszkai plébániák is birtokoltak ott jelentős szőlőket. Ráadásul sok bártfai polgár az 1470-es években helyi birtokosoktól adásvétel útján jutott szőlőbirtokokhoz a Rányon. 1476-ban pedig a Szapolyai család Rányon szőlőterületeket adományozott a tokaji Gyümölcsoltó Boldogasszony és Szent Anna pálos kolostor javára.

1526 után a Rány birtokosi szerkezete jelentősen átalakult, a Szapolyai család elvesztette a tokaji uradalmat, így a Rány szőlőt is. Hasonló osztályrész jutott a lechnicei karthauzi, a szepesi prépostság és a tokaji pálos kolostor számára is. Rájuk a Perényi és a Serédy család tett rá a kezét. Ráadásul az előbbi család már a protestantizmust is támogatta, és önkényesen foglalta el a plébániai és kolostori szőlőbirtokokra. A Serédy család 1557-ig birtokolta Rányt, a család kihalását követően ezt a szőlőterületet az oldalági rokonsága, az ugyancsak hasonló nevű Serédy család szabolcsi ága örökölte meg. Az uradalmi területek továbbra is tokaji uradalom birtokában maradtak, amelynek urai a Némethy Ferenc várkapitány, valamint a királyi udvar, a Thurzó és a Bethlen családok voltak.

A Perényiek 1567-ben haltak ki, szőlőiket 1570 a királyi udvar birtokolta, majd a Dobó családnak adományozta, 1578-ban tőlük a Zeleméry család örökölte meg, majd nem sokkal később nőági örökölés útján a Lorántffy családé lett a Rány. Ez a rész később, 1616-ban ugyancsak hozományi rész volt Lorántffy Zsuzsannának (1600−1660) I. Rákóczi Györggyel (1593−1648) történő házasságában. Viszont a Rákóczi család a Rányon csak a fejedelemasszony 1660-ban történt elhunytát követően lett teljes jogú földesúri birtokos, illetve tulajdonos a szőlőhegyen. Ugyanakkor 1644-ben a tokaji uradalom ura a Rákóczi család lett is, így a két nagy Rány szőlőbirtoktest lényegében egy kézben egyesült. Ennek okán a 17. század közepére a Rákócziak lettek a legnagyobb urai a Ránynak. Ebben az időszakban a nagy kiterjedésű Rány felaprózódásnak indult: megkülönböztettek Kis- és Nagy-Rány, Rány-tető, illetve Rány-fark nevű részeket is a korabeli írásos dokumentumok, jóllehet ezeknek a részeknek a korabeli összeírások nem tulajdonítottak különösebben nagyobb jelentőséget, és inkább egy nagy egészben tekintettek a Rányra.

A 17. század elejétől kezdve más nemesi birtokos családok nevével is találkozhatunk a Rányon. A Bónis, a Buttkay, a Komoróczy, a Sennyey, a Solvay, a Thököly és Vay családok ebben az időszakban vásároltak szőlőket elsősorban a bártfai lakosoktól. 1670-ben, a Wesselényi összeesküvés bukását és felgöngyölítését követően a Bónis, a Buttkay, a Komoróczy, a Serédy, a Solvay és a Thököly családok szőlőit elkobozta az udvar. Ezeknek a többsége az 1670-es években kincstári kezelésben maradt, de 1673-ban a Bónis és Komoróczy birtokokat a kincstár az ungvári jezsuita kollégiumnak és rendháznak adományozta. Azonban a jezsuiták nem jártak jól a Ránnyal, mert többségük ekkor a szőlőmunkák elmaradása, valamint a munkaerőhiány miatt nagyon elhanyagolt, pusztulófélben lévő állapotban volt. S dokumentumok tanúsága szerint az ungvári jezsuitáknál felmerült a Rány eladásának a lehetősége is, de ebből nem lett semmi, mert közbeszólt gróf Thököly Imre (1657−1705) mozgalma. A nevezett főúr 1682 és 1685 között ismételten saját birtokába vette több másik korábban elkobzott szőlőbirtokával egyetemben a Rány, és elzavarta az ungvári jezsuitákat. Viszont Thököly Imre mozgalmának kudarca után újból kincstári kezelésbe kerültek ezek a területek egészen 1711-ig.

Az egykori Serédy és Solvay birtokokat majd 1686-ban a Szirmay család vásárolta meg a kincstártól. A 17. század elején pedig a kincstártól a Bónis család váltotta vissza a kincstártól a korábban elkobzott terület egy kis részét igen magas pénz megfizetése mellett a Rányon, akik újbóli telepítésekbe kezdtek a szőlőhegyen.

A Rákóczi szabadságharcot (1703−1711) követően a Rákóczi és a Vay szőlőket elkobozta az udvar, és ezeket a birtoktesteket kamarai/kincstári kezelésbe utalta. Viszont az udvar döntésének eredményeképpen az ungvári jezsuiták visszatértek a Rányra birtokosként, és 1773-ig a rend feloszlatásáig egyik legnagyobb birtokosai maradtak a szőlőhegynek. Mindeközben a Szirmay család pedig tovább növelte szőlőbirtokai számát a Rányon. 1736-ban a Vay család visszatért száműzetéséből és közkegyelmet kapott az udvartól. Sőt korábban elkobzott hegyaljai szőlőinek jelentős hányadát visszakapta. Ezek közé tartozott a Rány is.

A 18. század közepére az állam, vagy a kincstár volt legnagyobb szőlőbirtokos, de a Rányon ekkor komoly szőlőbirtokai voltak a Barkóczy, a Bónis, a Desssewffy, a Klobusiczky, a Krucsay, a Mudrány, a Roxer, a Sennyey, a Szirmay, a Vay és a Waldbott családoknak is. A 18. század végén a kamara szőlőket adott le az olaszliszkai, a tolcsvai és a vámosújfalui római katolikus plébániáknak, valamint református gyülekezeteknek és tolcsvai görög katolikus parókiának. Ezek a szőlők korábban a már említett ungvári jezsuita rendház és kollégium birtokában voltak. A 19. században a Rányt alapvetően nagybirtokosi szerkezet jellemezte, és szőlői egyházi kézben, illetve nemesi családok tulajdonában álltak. A 19. század második felétől kezdve számos polgárosodó zsidó család is képviseltette magát a szőlőhegyen, akik elsősorban helyi köznemesi eredetű családok szőlőit vásárolták meg. Ugyanakkor Bónis család szőlőit ugyanakkor a Rányon zsidó származású, de a nem sokkal korábban katolizált Korányi família örökölte meg, miután az orvosprofesszor és egyúttal akadémikus Korányi Frigyes (1828−1913) feleségül vette a Bónis család utolsó leszármazottját, Bónis Malvint. Ez az előbb említett nagybirtokosi szerkezete lényegében fennmaradt a 20. század közepéig. A második világháború borzalmai, és vészkorszak miatt számos zsidó birtokos szőlőit kobozták el, majd az 1945 évet követő államosítások miatt a főúri családok, és az egyházak is elvesztették szőlőiket a Rányon.