Toplec-dűlő – Olaszliszka

A terület kitettsége: D-DK
Tengerszint feletti magasság: 180-200 méter

Az ültetvény mérete: 0,6 hektár
Az ültetvény kora: kb. 100 év

Fajta: közel 100% furmint
Térállás: 1,8 m × 0,6 m és 0,6 m × 0,6 m
Tőkeszám: kb. 1700 tő

Talaj: szalagos fluidális riolit, diatómit

A terület egy 0,6 m × 0,6 m-es térállású  – közel száz éves ültetvényből –, karós művelésről lett kordonosra átalakítva. 2014-ben kb. ötszáz tőkét pótoltunk vissza a szőlőben.
2018-ban megvásároltuk a területünk melletti részt (0,16 ha), ami megőrizte az eredeti művelésmódot. Rengeteg tőkehiány van benne, de próbáljuk a menthető tőkéket megerősíteni.

A terület történelmi vonatkozásait Nagy Kornél történész kutatta fel, és bocsátotta rendelkezésünkre, amiért nagyon hálásak vagyunk.
Szintén hálával tartozunk Ungváry Krisztiánnak, aki a Toplec legrégebbi említésére és a névadójára akadt.

Határi - Toplec (Erdőbénye-Olaszliszka)

Eredete vélhetően középkori gyökerekkel bír, noha erről konkrét adat még nem került elő az írásos forrásanyagból. A Határi elnevezésének eredete arra utal, hogy a nevezett szőlőterület két település Erdőbénye és Olaszliszka határában feküdt. Ezért főleg a 17. században nevezték Két-Határ szőlőnek is a dokumentumok. A középkori eredet ellenére a Határ szőlő első ismert említése a 16. század utolsó harmadában, az 1570. évben történt Hatharzelew néven. Ekkor a királyi tulajdonban álló sárospataki váruradalom szőlőjeként említették meg, melyet Tolcsva mezővárosa művelt az uradalom számára földesúri szolgáltatás gyanánt. Ebben az időszakban főleg tolcsvai mezőváros polgároknak voltak ott szőlői még. 1571-ben a sárospataki uradalom a ruszkai Dobó főnemesi család kezébe került. E família a Határin fekvő szőlőket felosztotta. A 1576-ban a Dobó család a sárospataki uradalomhoz tartozó Határi szőlőit eladta Lőcse szabad királyi városnak, amely éppen a korábban elkobzott tarcali és tállyai szőlőbirtokait próbálta pótolni Erdőbénye és Olaszliszka határában.   

Lőcse szabad királyi városa egészen a 17. század közepéig háborítatlanul birtokolta területeit a Határin, amikor I. Rákóczi György (1593−1648) erdélyi fejedelem erővel elkobozta tőlük, és újfent a sárospataki uradalomhoz csatolta, mint uradalmi szőlőt. Ezt erősítették meg az1644-ben és 1648-ban a Rákóczi család javairól szóló jelentések és összeírások is.

A Wesselényi összeesküvés bukását (1670) követő birtok elkobzások nem érintették a Rákóczi család Határiban díszlő szőlőhegyeit. 1699-ben Rákóczi Julianna (1672−1717) és II. Rákóczi Ferenc (1676−1735) fejedelem egymás közt felosztották a család javait. A sárospataki uradalom szőlőbirtokaival Rákóczi Ferenc tulajdonát képezte. Viszont 1711-ben, a Rákóczi szabadságharc után, mint a rebellis fejedelem egykori birtokát a bécsi udvar elkobozta, és az osztrák Trautsohn hercegi családnak adományozta. A 18−19. század folyamán a Trautsohnokat, a Breczenheim és Windsichgrätz főúri családok birtokolták. A Határin ugyanakkor voltak kisebb szőlőparcellák, melyek erdőbényei, olaszliszkai, vagy tolcsvai lakosok műveltek. De Határi legfőképpen a II. világháború végéig arisztokrata családok kezében volt.

Toplec (Erdőbénye – Olaszliszka)

Kevésbé ismert szőlőterülete a borvidéknek. Eredetileg a Határi szőlőhegy kelet, Olaszliszka mezőváros felé eső részét jelölte. Elnevezése szláv eredetű, amely szőlőhegy oldalában fakadó hévforrás után kapta a nevét, tudniillik az ószláv tepla’ szó hévízi forrást jelent. A kicsinyítővel ellátott toplec alak forrásocskát jelent, és ez benne van archaikus rutén és szlovák nyelvjárásokban is. Első említése 1644-ben történt a nem éppen helyesen leírt latin vinea Tepsles formában, mint majorsági szőlő és Rákócziak tulajdonában álló tokaji uradalomhoz tartozott. A Rákócziak akkor pénzen műveltették Olaszliszka mezővárossal. 1699-től kezdve II. Rákóczi Ferenc tulajdona. 1711 után II. Rákóczi Ferenc birtokait elkobozták, így a Toplecet is, amelyet részben a szepesi prépostságnak (1776-tól püspökség) adományoztak. Azonban tekintélyes része az udvari kamara tulajdonában állt ekkor, majd 1717-ben a Trautson, a Szirmay, és a Waldbott családoknak adományoztak, akiknek örökösei a 20. század közepéig birtokolták a szőlőket a Toplecen.

A névadóra Dr. Pirhalla Márton, podolini plébános - A szepesi prépostság vázlatos története kezdetétől a püspökség felállításáig - című kiadvány 280. oldalán bukkant rá Ungváry Krisztián.

„Miséző predikátorok. Hogy a predikátorok még sokáig miséztek, mutatja a hires lőcsei eset, mely1593-ban történt. Azon évnek november 23-án elfoglalta ugyanis a királyi hadsereg Tiffenbash Kristóf és Pálfy Miklós vezérlete alatt Fülek várát.1) A hősies tett hire örömmel töltötte el az egész országot és a királyhoz hű Lőcsén is nagy visszhangra talált. Közbeszéd tárgya lőn az is, hogy a keresztény hadsereg arra, midőn a török muezzim az Allah nevet kiáltotta a várfokáról, rendesen avval felelt, hogy Jézus nevét hangoztatta vissza. Midőn erről beszélgettek a lőcsei gyógyszertár előtt, odaszegődött Wallendorfer alias Toffles (Teophilus) Márton ügyvéd is,2) ki arról volt nevezetes a városban, hogy a lutheránus predikátoroknak nem akart hinni, hanem inkább kálvinista nézetet vallott és azt mondta, hogy minden tetszik neki Fülek ostrománál, csak az nem, hogy a Jézus nevét kiáltották a katonák, mivel az babonás divat és a szentirásban sehol sem áll az, hogy Jézus nevét kell emlegetni s mellette föveget emelni.

1) Dr. Mayer, Buchdruckergeschichte, Bd. II. fol. 399, hol Holtzmann Dániel német költő megénekli azt a foglalást. Legtöbbet tett Fülek visszafoglalására egy magyar ember, névszerint Georgius Bornemyzza de Kálnó,ki már Szabadka alatt hőstetteket vitt véghez, most pedig négy napon és éjjelen által aknákat ásatott és az ágyukat olyan ügyesen felállitotta, hogy a török tüze nem árthatott nekik. Aztán éjjel folyton rendezte a másnapi támadási vonalakat stb. (Prot. 1624, Index II, fol. 246, a.)
2) Ezen Toffles nevéről neveztetik ma is a káptalannak (egykor Tofflesé) egy liszkai szőlője, csakhogy most Topplecznek irják.”